12. Thomas

  Ne merj Norához közelíteni, ezek után, megértetted Thomas Rider? Ha mégegyszer meglátlak a lányommal nem állok jót magamért. Lelkész vagyok, éppen ezért ha köpök a szüleidnek nekem fognak hinni és nem neked - visszhangzott fejemben Nora apjának hangja. Attól a naptól kezdve, mikor nyilvánvalóvá vált, hogy Norah fejéből kitörlődtek azok a napok, amikben szétszaggatta a poszterünket, véget vetett a kapcsolatunknak valamint kitörölt az egész életéből folyamatosan fenyegetett az apja. Nem tudtam, mit tehetnék. Sarához nem fordulhattam akkoriban, nem tartoztam a kedvencei közé. Patricket imádom, de az istenért is a barátnőm testvére. Egyedül Jeremy lehetett volna segítségemre, akit benyomtak egy rohadt nevelőintézetbe. Nem tudom milyen ember lehetek, de jobban sajnáltam azt, hogy elveszítettem a legjobb barátomat, mint Ally halálát. Allynek és nekem sosem volt túl fényes a viszonyunk. Sosem bírtam, hogy őszinte legyek.
  Annak idején kétségek között léptem be a kórház 1015-ös szobájába, ahol Nora feküdt. Azt hittem dührohamot fog kapni vagy rosszabb, de nem így történt. A karjaimba omlott és olyan volt mint régen. Képtelen voltam tőle búcsút venni. Szerves részét képezte az életemnek. A normális életemnek. Most azonban, hogy Jeremy tényleg visszatért itt volt az idő, hogy akcióba lépjek.
  Jerék háza felé vettem az irányt, hogy elsőként megbizonyosodjak arról, hogy tényleg visszaköltözött valamint hogy beszéljek vele.
  Megálltam a bejárati ajtójuk előtt, amikor zenét hallottam a hátsó kert felől. Nem akartam behatolni vagy valami, de úgyse hallott volna semmit Jer. Megkerültem pázsittal körülvett házukat, a zene lüktető ritmusa egyre jobban dobogott a fülemben. Ismerte ezt a számot. Mind a kilencünk ismerte ugrott fel az agyamba egy emlékkép. Jeremy magasra felemelte Saráht az örömtől, hogy megnyerték a versenyt. Hát persze. Az első verseny volt, hogy nem Ally győzött. Pedig a partnere csodásan táncolt.
  A kertjükbe belépve nem láttam senkit, egészen addig míg körül nem néztem jobban. Először Simont vettem észre, aki az árnyékban pihent majd Jeremyt amint Saráht a karjában tartva végig húzta a kezét a két melle között. - Az igen öregem! - füttyentettem egyet, de senki nem hallotta meg. Túlságosan egymásba voltak mélyedve. Inkább egymás mellébe. Jó ez béna volt. Mindenesetre Jer nem vesztegette az időt. Lehettem volna paraszt és végignézhettem volna mit művelnek le ezek ott ketten egymással, de nem tettem. Újra előrementem és megvártam míg már nem hallottam a zenét.
  Pár perccel később kopogtam, mire kivágódott az ajtó és Jeremyt pillantottam meg póló nélkül. Megkellett hagyni az elmúlt két évben sokat alakult. Addig se volt piskóta a teste de most.
- Thomas Rider ne bámulj hanem gyere be inkább - szólalt meg befelé mutatva.
Szó nélkül beléptem az ajtón. Csak ő volt itthon. Emeletes házuk volt, az ajtó mellett rögtön lehetett is felmenni az emeletre. Barátságos volt a maga régi stílusában. A levegőt virágok illata járta át. Úgy éreztem nem volt légkondi, a meleg levegő bennrekedt.
   Csak álltam hátat fordítva neki, nem tudtam mit mondhatnék neki. - Thom megfordulsz még ma? - aggódás vegyült a hangjába - Nézd, nem tudom, hogy haragszol-e rám vagy nem, de... - közbe vágtam, nem bírtam ezt hallgatni.
- Fogd be Jeremy! - fordultam felé és egy jó nagyot öklöztem a vállába, majd a kezét szorongatva megöleltem. - Leszarom, mi volt a múltban, leginkább azt, hogy te okoztad a balesetet, hiszen ott ült melletted Ally is. Norah és én is biztosak vagyunk benne, hogy nem csak te voltál a hibás.
- Szóval Norah és te azóta együtt vagytok? - tért a lényegre. 
- Te aztán nem kertelsz haver. De igen, együtt vagyunk - túrtam bele a hajamba zavartan. - Nem emlékszik semmire én pedig nem mondtam el neki. Képtelen voltam, szeretem a francba is.
- Thom, én ezt értem, de mindketten tudjuk, hogy őt nem úgy. Másba vagy szerelmes, és ezt te is tudod - zavarban volt, ahogyan láttam.
- Ezt most hagyjuk kérlek. A lényeg, hogy az apja azóta folyamatosan fenyeget érted? Nem bír leszállni rólam. Noráht is ellenem buzdítja, de ami a nagyobb baj, hogy azt mondja apáméknak is fog szólni, ha nem teszem azt amit mondd - öklöztem bele a falba. Szúró érzés hasított az öklömbe. 
- Nyugi van Thom! - ugrott fel elrántva a karomat a faltól. - Ezzel nem oldasz meg semmit - vezetett be a konyhába, hogy lehűtsem égető öklömet. A hűsítő érzés lenyugtatta lázongó idegeimet. Éppen leült mikor nem bírtam tovább várni és kiböktem: - Úgy láttam nem vesztegetted az időt Saráhval. Egyből belevágtatok a közepébe. Azt hittem most Patrickel jár, de akkor ezek szerint tévedtem. Pedig az a srác totál bele van habarodva látno...
- Sarah és Patrick járnak? - ragadta meg a legelső dolgot.
- Nem tudom Jer lehet. Patrick igazából nagyon sok mindent elmond nekem, de mostanában nem nagyon beszéltünk. De ne tereld a témát! - nem engedtem, hogy elsunnyogja. időközben elzártam a csapot és megfordultam őt figyelve.
- Igazából én sem tudom mi volt ez az egész. Megláttam, hogy táncol és egyszerűen nem bírtam megállni, hogy ne csatlakozzak. Csak átugrottam a kerítésen és már a karjaimban is volt. Újra táncoltam. Ráadásul vele. Semmit sem változott ugyanolyan mint volt, csak szebb. Belenéztem csillogó szemeibe és láttam, Thomas érted láttam, hogy még mindig ugyanúgy érez mélyen legbelül mint két éve ezelőtt. Szeretem őt és tudom, hogy ő is engem, csak újra fel kell hozni a régi érzéseket - hallgatott el, kereste a szavakat, ígyhát nem szólaltam meg. - Ugyanakkor gyűlölöm is Thom. Nem tudom miért, de van bennem egyfajta gát, ami megakadályozza, hogy úgy szeressem mint egykor. Gyűlölöm és szeretem is. Bosszút akarok állni rajta, de nem tudom megmagyarázni, hogy mégis miért. Talán azért lehet, mert hagyta, hogy bedugjanak abba a retkes intézetbe, amikor megakadályozhatta volna. A baleset olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy nem tudok rajta tovább lépni. Nem azért mert bűntudatom van. Azért mert nem neket kellett volna két évig rohadni elzárva távol tőletek. Nem én okoztam azt a rohadt balesetet és nem miattam halt meg Ally! - köpte a szavakat - Olyan dolgokat tudok a két évvel ezelőtti eseményekről, amiket egyikőtök sem. Két év alatt volt időm újra és újra átélni a történteket és kutatni - lehalkította a hangját. Szólásra nyitottam a számat de leintett: - Nem Thomas, nem fogom elmondani neked, hogy miket tudok. Ezek az én lapjaim és az én játékom. Olyan dolgok fognak felszínre kerülni és olyan személyeket fogok visszahozni közénk, amik és akik felbolygatják az eseményeket - odasétált a konyha ablakhoz és kinézve rajta folytatta - Sarah Bird nem úszta meg ennyivel.
  Elakadt a lélegzetem, egy szót sem tudtam kinyögni. Ha ez igaz, akkor itt mindenki veszélyben van. Mindenki titka a felszínre kerülhetett, ahogyan az enyém is. De Jeremy a legjobb barátom, ilyet nem tenne velem, biztos voltam benne. Hirtelen megfordult és rám nézett: - Thomas, mindig is te voltál a legjobb barátom, eszembe sincs beköpni téged, attól függetlenül, hogy nem mondom el miket tudok - nézett rám bátorítóan. Megkönnyebbültem bólintottam.
  Itt mindenkinek voltak titkai. Minden és mindenki összekapcsolódott a másikkal. A szálak egy idő után összefutnak. Ha ez igaz, akkor ez keményebb játszma lesz, mint maga a baleset volt. Kattogott az agyam. Kösd fel a gatyád Thomas Rider!