Lara mindig is heves természetű volt és szenvedélyes. Ally halálakor viszont ez a tűz kihunyt a szeméből és visszahúzódott. Egészen a tegnap estéig nem láttam benne annyi érzelmet a két év alatt. Jeremy visszatértével ez megváltozott, aminek örülök, hiszen Larába újra visszatért az élet. Ugyanakkor lehet, hogy túl szenvedélyes is volt.
Az utcai lámpák fényében álltunk Lara és én a házuk előtt. Kimerült volt és zaklatott. Nem sikerült kellőképpen lenyugtatnom. Ráadásul úgy tűnt, hogy haragszik is egy kicsit rám. Megragadtam a két karjánál fogva. - Lara, nézd... - kezdtem bele - Bell nagyon aggódik érted. Ő is utánad akart futni, de nem engedtem neki. Nagyon szépen kérlek, ne lökd el magadtól, rendben? Neki is, úgy ahogy neked szüksége van rád - fordítottam magam felé - Nem engedheted meg magadnak, hogy újra magadba fordulj. Nemsokára új embereket fogsz megismerni, tiszta lappal indíthatsz. Nem akarhatod, hogy a gyászod a gimibe is elkísérjen. Lara, figyelj rám! - emelem meg a fejét hüvelyk ujjammal az állánál fogva. Szemei friss könnyektől csillogtak. - Nézz rám Lara! - tekintete a földre szegeződött - Kérlek! - hangom esdeklővé vált. Lassan végre a tekintete is rám szegeződött. - Ally is ezt akarná. Tudod jól - végigsimítva az arcán letöröltem a legördülő könnycseppekket. Szipogva megtörölte az orrát majd rekedtes suttogással végre megszólalt. - Miért vagy hozzám ilyen...rendes? Azok után, ahogy viselkedtem.
Meglepődtem a válaszán, halkan elnevettem magam. - Lara ne beszélj már hülyeségeket. Tudod milyen fontos vagy nekünk. Bellnek és nekem is. El sem tudod képzelni - próbáltam egy kis vidámságot csempészni a hangomba. - Komolyan mondod Lucas? Fontos vagyok neked? - nézett rám kifürkészhetetlen tekintettel. - Ha tudnád mennyire! - kiáltottam fel nevetve. Fogalmam sincs mi történt, csak annyira emlékszem, hogy a következő pillanatban Lara szája az enyémre tapadt és a karjaimba vetette magát. Nem tudtam mit tegyek. A csókja tele volt keserűséggel az anyja iránt, gyásszal Ally miatt, tehetetlenséggel, haraggal és szenvedéllyel. Ha most ellököm magamtól lehet még nagyobb sebet ejtek rajta. Nem lehetek önző. Annak ellenére, hogy Laránál nem érzek többet, mint barátság visszacsókoltam. Karjaimmal átöleltem és átengedtem magamat a keserű csóknak. Bell képe ugrott be a fejembe. Nem jöhet rá. Óvatosan lefejetettem magamról Larát, aki izgatottan kapkodta a levegőt. - Ezt Bell nem tudhatja meg - jelentettem ki keserűen. Enyhe mosoly jelenik meg a szája sarkában. - Komolyan mondom Lara! Senkinek ne mondd el, de legfőképpen Bellnek ne. Megígéred nekem? - néztem rá kétségek között. Csönd telepedett ránk. Tartottam attól, hogy mit fog mondani. - Rendben, legyen. Megígérem Lucas! - a hangja hangosabb lett de nem nézett a szemembe. Megkönnyebbült sóhajtás hagyta el ajkaimat. - Köszönöm Lara! - hátat fordítottam neki, nem akartam erről az egészről többet beszélni. Reméltem, hogy Lara nem értette félre a...csókot.
Távolodtam a háztól, amikor újra meghallottam Lara hangját. - Lucas! Várj! Kérlek! - nem álltam meg csak gyorsabb tempóra váltottam séta közben. Nem hallottam futó léptei hangját, szerencsére nem jött utánam. A séta futássá alakult át. Lábaim akaratlanul haza felé vették az irányt. Tudtam, hogy Bell rám várt, de nem lettem volna képes a szemébe nézni. Végig futottam a környező utcákon majd be a házunk kapuján. Be vágtam magam mögött a bejárati ajtót majd anyának nem köszönve fel rohantam a szobámba. Beborultam az ágyamba és álomtalan alvásba merültem egészen addig míg a telefonom nem jelezte Bell üzenetét.
" Jól vagy Lucas? Vártunk rád Simonnal még egy fél órát de fáztunk már és hazajöttünk, bocsi. Lara hogy van? Hívtam de nem reagált. Remélem nem ébresztettelek fel, puszi. :* "
Össze szorult a szívem. Az ő figyelmét el kell terelni és az enyémet is. Elkezdtem neki a választ írni.
" Egyébként sem tudtam aludni. 🙌 Ne te kérj bocsánatot B.!:D Mit szólnál hozzá ha holnap lovagolnánk egyet? Meg kéne látogatni a pacikákat.:D Holnap 7-kor nálatok! Most gyerünk, nyomás vissza aludni! Van még 4 órád! Puszi "
Nyugodtabb szívvel vártam a választ. Ha a holnapi nap összejön, legalább egy napra elmenekülhetünk a gondjaink elől. Egyébként is le kell győznöm Bellt. Egy percbe sem telt és már rezgett is a telefon.
" Imádlak L. köszönöm! :D :* A holnapi napban benne vagyok. Hiányoznak már nagyon a kicsikék. :( Ne késs, várlak! Te is aludj, készülj a holnapi lealázásodra! :* "
Még sokáig néztem a válaszát. Újra és újra elolvastam, egészen addig míg az a csók el nem homályosodott az emlékezetemben. Tudtam, hogy nem törölhetem ki a fejemből teljesen és hogy újra és újra vissza fog térni. Nem tudtam, hogy most Larának ez csak egy hirtelen cselekedet volt vagy tényleg érez irántam valamit. Csak azt tudtam, hogy a holnapi nap útjába semmi sem állhatott. Eldöntöttem, hogy jól fogom magam Bellel érezni. Csak Bell, én és a lovak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése