7. Patrick

  Egész életemben arra vártam, hogy Sarah Bird végre észrevegyen. Hogy észrevegyen és ne csak úgy tekintsem rám, mint gyerek kori barát. De mindaddig, amíg Jeremy Brown el nem húzott a városból semmi esélyem nem volt. Sarah mindig is őrá nézett fel, nem rám. De most, két év elteltével Sarah végre az enyém lett, Megtörtént az, amire mindennél jobban vágytam. Ami tegnap a könyvtárban történt meggyőzött arról, hogy Sarah talán tovább tud lépni a történteken. Kis korától kezdve ott voltam mellette, bármire is volt szüksége. Számolni sem tudom, hányszor törte össze a szívem. Jeremyvel minduntalan újra és újra egymásra találtak. Sarah sosem érezte vagy csak nem akarta tudomásul venni, hogy szeretem. Ő volt mindig is és most is a szerelmem.
  Aztán bekövetkezett a baleset. A kocsit szerencsére ez a nyomorult vezette, így őt tették felelőssé mindenért. Egyben áldom és átkozom is a napot, hisz Jeremy elköltözésével számomra tiszta lett a Sarahoz vezető út és végre én is tagja lehettem ennek a baráti körnek, amire annyit vártam. Ugyanakkor nem jó érzés, hogy úgy szereztem meg ezt a lányt magamnak, hogy ő megsérült. Ezt az egészet nem így terveztem.
  A  francia ágyamon feküdtem, amit rendszeresen megosztok Arthurral a tíz éves Huskymmal. Így volt ez most is. Miközben mellettem szuszogott és simogattam a nagy fejét körülnéztem. Nem volt nagy szobám. Az ágyamtól pár lépésre már ott is volt az íróasztalom rajta egy nagy kupac könyvvel, az ágyam végében pedig a ruhás szekrényem. A falak sötétkékek és zöldek voltak. Ennyi az egész de rengeteg emlékem ideköt. Thomast rengetegszer korrepetáltam matekból és a többi tantárgyból, aminek végül az lett a vége, hogy elhülyültünk az egészet. Annak köszönhetően, hogy ilyen sík a gyerek lettünk legjobb barátok. A matek tanárunk Mr. Peterson kért meg, hogy foglalkozzak délutánonként Thomasszal mert ha így halad meg fog bukni. Az elején ellenállást éreztem, hiszen a húgom barátja és legfőbb ellenségem legjobb haverja is. De hát nem sokáig volt így. Könnyen megtaláltuk a közös hangot és már nem csak a tanulnivalóról beszéltünk.
  Két éve az ágyamon szemben ültünk egymással közöttünk pedig a matek könyvek és füzetek szétszórva. Éppen szünetet tartottunk, amikor Thomas megkérdezte:
- Pat, nem akarsz eljönni a tavaszi La crosse válogatásra? A csapatból két gyerek is kilépett és emberekre van szükségünk. Jó kondiban vagy és biztosan menne neked. Így, hogy én vagyok a másod csapat kapitány több esélyed is lenne bekerülni. Mit szólsz hozzá?
Felkaptam a fejem a kérdésére és átgondoltam az ötletét. Mindig is beakartam kerülni a csapatba de nem volt bátorságom jelentkezni. Jól esett a gondolat, hogy a csapatba illőnek tart. Már nyitottam volna a számat, hogy beleegyezzek, mikor eszembe jutott valami. - Ki a csapat kapitány, ha te vagy a másod? - kérdeztem komolyan. - Természetesen Jeremy. Jeremy Brown, Sarah barátja. Kilencedikes korától kezdve ő a csapat vezetője. Fantasztikus tehetség, a csapat legjobbja. Mindenki elbújhat mellette. Tavaly el sem akartam hinni, hogy én lehetek a másod... - az egekig magasztalta Jeremyt, képtelen voltam félbeszakítani - Akkor nem hinném, hogy valaha is bekerülök. Ha nem ő döntené el, hogy ki játszhat és ki nem, talán lenne rá esélyem, de így... De köszönöm, hogy felajánlottad - eresztettem meg egy fél mosolyt felé. - Haver, bocs nem tudtam. Jared sosem említette nekem, hogy nem vagytok jóban. Lehet,ő nem is gondolja így. Legalább próbáld... - Nem érted, hogy nem bírjuk egymást?! - utálom így felemelni a hangom de ha Jeremyről van szó, arra ugrok. Láttam rajta, hogy megbántottam. - Ne haragudj Thom, nem akartam így felkapni a vizet - bokszoltam bele ügyetlenül a vállába. - Semmi gond haver. De akkor azt mondd meg, hogy mi a bajotok egymással. Várj, kitalálom. Sarah Bird, Bell húga ugye? Lucas rengeteget van velük legfőképpen Bell miatt. Egyszer biztosan össze fognak jönni. Na de, eltaláltam? - kérdezte enyhén szánakozva. Elkeseredetten ránéztem - Ennyire látszik? Igen szeretem Sharat évek óta, de Jeremy folyton ott van a képben. Érzem, hogy Jer sem szeret engem, aminek az lehet az oka, hogy van mitől tartania. Úgyhogy nem fogom feladni.  Sarah egyszer az enyém lesz - néztem rá elszántam. - Haver te tényleg nagyon szereted azt a lányt. Nézd, Jeremy nekem a legjobb haverom, de neked sem akarok rosszat. Úgyhogy csak annyit mondok, hogy hallgass a szívedre.
  Attól a pillanattól kezdve tudtam, hogy Thomasnak bármit elmondhatok. Miután Jeremy lelépett végre, még közelebb kerültünk egymáshoz és legjobb barátok lettünk. A csapatba viszont azóta sem jelentkeztem. Végiggondolva megjött hozzá a kedvem, a sok sulis teendő mellett. Odanyúltam a telefonomért az éjjeliszekrényhez, hogy írjak Thomnak egy sms-t a la crossal kapcsolatban, mikor rezegni kezdett a telefonom és Sarah nevét írta ki. A szívem akaratlanul elkezdett hevesebben dobogni. Vajon mit szeretne? Hiányoznék neki? Nem akartam felhívni a tegnapi csók miatt, úgy gondoltam, hogy időre van szüksége, hogy átgondolja a dolgokat a kettőnkkel kapcsolatban. Azonban a neve a telefon kijelzőjén kezdett meggyőzni az ellenkezőjéről. De mi van ha történt valami? Állj le! Nem veszthetem el az eszem! Vedd fel inkább a telefont - győzködtem magamat.
  Végighúztam az ujjamat a telefon képernyőjén és a fülemhez emeltem a telefont.
- Sarah? - hallottam meg a hangját.
- Igen, én vagyok az. Beszélhetnénk?
- Persze. Minden oké?
- Éppen ez az. Van egy kis gond...illetve jó nagy - a szívem ha lehetett az eddiginél méghevesebben vert. - Mi történt? - kérdeztem a legkomolyabb hangon, amin csak lehet.
- Nem fogom kerülgetni a dolgot. Csak neked beszélek erről. Norának is akartam, de nem volt hozzá szívem... - hallgat el.
- Sarah, bármi is van mondd el nyugodtan. Segítek mindenben. Nem akartalak felhívni, mert féltem, hogy még nem állsz készen, hogy járjunk. Tudod, hogy akármeddig várok rád...
- Pat, elég! Itt most nem rólunk van szó az isntenért! - kiakadt. Miért vagyok ilyen rámenős? Ó, Istenem. Nincs is időm bocsánatot kérni, mert már folytatja is. - Jeremy visszajött. Érted?! Bell biztosan gyanít valamit, hogy én is megláttam az erkélyről, de nem mondtam el neki. Ugyanakkor nem hülye, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy összeesküvés elméleteket gyárt. És Pat igaza lesz. Ugyanis amint megpillantottam, eldöntöttem, hogy bosszút fogok állni. Allyért és Noráéert. Mindenkiért akinek ártott - elhallgatott. A csönd a vonal két végén szinte tapintható volt. A hír, amit hozott...reménykedtem, hogy sohasem kell ezt hallanom. Megtörtént. Visszatért ez a rohadék. Sarah reakciója viszont még jobban letaglózott. Ilyen elszántan még sohasem beszélt. Azt hittem a tegnapi nap hatására ha nem is szerelmes de boldog hangulatban lesz. Ehelyett a hangjából csak azt éreztem, hogy egy fajta érzelem dúl benne és az a harag. - Azonban, ahhoz, hogy bosszút állhassak szükségem van rád Pat. Egyedül nem tudom véghezvinni. Velem tartasz? - A szívem szerintem századjára tört össze abban a pillanatban. Igaz szüksége van rám, de nem úgy mint a szerelmére, Most tehát, hogy visszatért a városba Brown jobban kell küzdenem Sarahért mint valaha. Csak remélni tudom, hogy nem érez többet iránta a haragnál és bosszúvágynál. Az lett volna a legjobb, ha nem is rázta volna meg a hír. Új lappal akartam indítani Jeremy emléke nélkül, abban az esetben is ha visszatér. Nem bosszút állni. Két lehetőségem volt. Vagy belemegyek és segítek neki a bosszúban a másik pedig: - Mi van ha azt mondom, nem? - csönd. Nem válaszolt. Vett egy nagy levegőt és ezt válaszolta - Abban az esetben a barátságunk és a tegnapi nap mégsem volt igaz. Nem számíthatok rád - jelenti ki. - Te is tudod Sarah, hogy ez nem igaz. Szeretlek téged és ezzel te is tisztában vagy - elhallgatok. Nem veszíthetem el őt. Nem engedhetem ki a kezem közül azt a két évet. Az a két év csak a Saráé és az enyém volt. Éppen ezért: - Természetes, hogy veled tartok Sarah. Bárhová mész és bármit is tervezel - jelentettem ki. Nem voltam magamban biztos, éppen ezért meg sem vártam a válaszát, letettem.
  Thomas mondata jutott eszembe. "Csak hallgass a szívedre." A szívemre hallgattam de valahogy mégsem éreztem megnyugvást. Szorosan odabújtam Arturhoz és suttogva megkérdeztem: - Szerinted jól döntöttem? - válaszként csak megnyalta az arcomat. Lehet, hogy most az egyszer az eszemre kellett volna hallgatnom? A Sarah iránt érzett szeretetem teljesen átveszi felettem az irányítást.
  Ilyen kétségek és gyötrelmek között aludtam el Arthur nagy testéhez préselve magam, miközben csendesen szuszogott. Az éjszaka csendjében hallani lehetett egyenletes szív dobogását. Lélegzet vételem az övéhez igazodott. A levegő beáramlott az orrunkon majd ki. Be és ki, be és...Pár percbe se telt és már aludtam is.